Cikkek
Ahogy a gyerekek cseperednek, azt vettem észre az egész estés heavy eurók mellett a családbarát játékok is kezdenek nagyobb teret kapni a figyelmemből. Szerencsére mindkét kölök nagyon szeret játszani, van is nekik egy külön kis készletük. Szeretném, ha ez a szeretet megmaradna, és már igyekszem olyan játékokat nézni, amik később beljebb vihetik őket ebbe a remek hobbiba. A KTBG (Kids Table Board Gaming) kiadó pont ilyen vizeken evez. Játékaik egységesen szépek, rendkívül minőségiek, aranyosak, de családi daraboknak megfelelően már kellő mélységgel rendelkeznek, hogy a felnőttek is bőven megtalálhassák benne a számításaikat. Pontosan ilyen a mai alanyunk is a Wreck Raiders.
Ismerős az az érzés, mikor meglátsz valami nagyon csábító dolgot egy kirakatban, aztán lenézel az árcédulára, majd szomorúan tovább ballagsz?
Vagy amikor a kedvenc zenekarod játszik épp, de te pont leghátul állsz előtted pedig pont egy kosárlabdacsapat cövekelt le? Hallod a számokat, jól is szólnak, de a látvány néhány hónaljon és váll között szűrődik csak át.
Na, én így vagyok Vital Lacerda játékaival. Sokáig csak messziről rajongtam értük, úgy, hogy igazából nem is játszottam velük, egyszerűen a híres/hírhedt nehézség, a kifogástalan külcsín és a prémium minőség megvettek kilóra. De az árazása finoman szólva sem kispolgári. Majd mikor végre kipróbáltam párat, komplexitásuk okán azt éreztem, hogy ez így tényleg nagyon rendben van, de ennyi nem elég az üdvösséghez. Ki kell ismerni, át kell látni a teljes élményhez. Így maradtam a távolról rajongó, aki rak egy fotót a mesterről a szekrénye mélyére pár gyertya és véráldozat közé, hogy éjszakánként az On Mars szabályát visszafele olvasva idézi meg az Eagle-Gryphon szellemét. Most viszont megtört a jég és a polcomon köszönthetem az első (és most már biztosan nem az utolsó) Lacerda játékomat a CO2: Second Chance-t.